kész vége ennyi leszarom nemérdekel. megszületett a döntés. az elkövetkező 1-2 hétben valószínűleg annyira szétcsúszom amennyire csak lehet, mostmár az se számít hogyan miből mivel miért...najó a miértje talán még említésre méltó is lehetne de azt is teljesen fölösleges kifejtenem mert már korábban megtettem és a szart ragozni és rágódni rajta nem túl jó.

de ha már nem tudok aludni akkor egy tömör áttekintés lehet jól jönne.

a legtömörebben talán így tudnám megfogalmazni hogy mi bánt:

"hiányzik az életemből a szeretet"

egyre többet gondolkodom

és egyre kevesebb értelmet látok

és egyetlen embert sem tudok hirtelen megnevezni akiről biztosan állíthatom hogy őszintén szeret...najó talán Mota de az még mindig csak 1...talán még VRV meg Suhu de az még mindig csak 3...3 olyan ember akivel alig találkozom...d(~_~)b...már nem szeretek mindenkit.

sőt a szeretet és béke hírnöke szintről eljutottam arra ahol már nem szeretek mindenkit...és akit nem szeretek azt leszarom...elég drasztikusan csökkentettem a szeretteim számát...az eddigi mindenkiről lement két kezemen megszámolható mennyiségre...darabra...rájöttem hogy nem éri meg mindenki felé a pozitív energiákat sugározni mert akkor nekik jó lesz nekem meg nem...innentől kezdve a legegyértelműbb ami nekem nem jó azt nem szeretem ergo minek csinálnám???

ám mindezzel még nem teremtem meg magamnak a boldogságomat de nem ám...csak azt értem el hogy nem pazarlom az energiáimat arra hogy a gyötrődés fele sodorjam magam...most egyhelyben állok és keresem azt a személyt aki szeret engem és énis képes vagyok szeretni őt. nem életem párját keresem csak valakit aki van...lenne...de sajnos nincs még egyelőre...türelmetlen vagyok talán csak ez a bajom de szerintem ez érthető hiszen szeretném ha nekem is kijárna a jóból mert megérdemlem...megérdemlem? úgy érzem istenadta jogom van a boldogsághoz...direkt nem mondom hogy pont úgy mint bárki másnak de nem rosszindulatból...inkább csak semlegességből...egész pontosan azért nem említek másokat mert nem említésre méltók, mert nemérdekelnek leszarom őket. és pontosan ez az a felfogás ami miatt ilyen szar a világ...az elkülönült gondolkodásmód a kollektív tudat hiánya...igen ám de ez már csak azért is ördögi kör mert aki csoportos gondolkodásra lenne hajlamos annak az elutasító környezet és társadalom egyéni szinten veszi el a kedvét a pozitívitástól ezért csak nagyon kitartó emberek lehetnek képesek arra hogy megmaradjanak embernek...én feladtam a próbálkozást mert egyedül érzem magam...remélem másnak sikerül

remélem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.